A Figyelőben Michael Moore Kapitalizmus: Szeretem! című filmjéről szóló recenzióban olvastam a következő mondatokat:
"A film annyira hazug és felületes, hogy még azok a témák is elsikkadnak, amelyek valóban megdöbbentőek lehetnének. Ilyen például az, hogy számos amerikai nagyvállalat köt életbiztosítást az alkalmazottaira, s ezeknek a cég a kedvezményezettje. Így anyagi haszna származik abból, ha meghal a dolgozó. Ez nagyon durva, ám ennyi ostobaság közepette mégsem üt igazán." www.fn.hu/hetilap/20100209/moore_utalom/
Valóban azért köt a cég életbiztosítást, hogy a dolgozó halálán nyerészkedjen? Aligha hihető, hogy egy cég erre alapozná az üzleti modelljét, hiszen az előbb-utóbb a nyomozó hatóságoknak is feltűnne. Sokkal valószínűbb, hogy a cégek inkább kockázatkezelés miatt kötnek biztosítást a dolgozóikra.
A dolgozó ugyanis meghalhat, s bármilyen csúnyán is hangzik, ez a vállalat számára előre nem tervezhető kockázatot jelent, ami azonban biztosítással kiküszöbölhető. Milyen költségek merülhetnek fel a dolgozó halála esetén (a teljesség igénye nélkül):
- A dolgozó pótlásához idő kell, a pótláshoz szükséges idő alatt a vállalat némi bevételkieséssel szembesülhet. Ez nyilvánvalóan nem igaz a könnyen pótolható munkaerőre, de képzeljük el, mi történhet, ha egy nagyvállalat vezetője halálozik el.
- A pótlásnak jelentős keresési költségei lehetnek, különösen top menedzserek esetében. Erre is fel kell készülnie a cégnek.
- Munkahelyi baleset esetén a hozzátartozók kártérítési igénnyel is felléphetnek a céggel szemben. Ezt az igényt is fedezheti a biztosítás. (Ilyenkor persze lehet hozzátartozó is a kedvezményezett.)
Nem kell tehát túlságosan sokat gondolkodni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy Moore még ebben a részben is igencsak felületes lehetett.
(Megjegyzés: A filmet nem láttam, teljes mértékben csak a cikkben megjelentekre reagáltam.)
